Áprilisban két Naplóbejegyzést írtam.Nehéz hónapom volt,sokat kellett tanulnom az iskolában.Jó jegyeket kaptam,és ennek nagyon örültem.Sok minden történt,képzeljétek el,szerepeltem a Tv 2 Tények extra műsorában,segítettem bemutatni,hogy mennyire rossz nekünk autista gyerekeknek az,hogy nincs ábrás segítségünk,ha orvoshoz kell menni,én is sokszor félek miatta.Állítólag ezen változtatni fog a Heim Pál Kórház,és ezért lesz egy koncert,a jövőhéten.Azután járt nálunk az Esély című műsor is,két és fél órát forgattak velünk,bemutathattam a Naplómat is,és elmondhattam azt is,hogy mennyire szeretem az ERDŐT,és a Pilisi Parkerdőt,meg persze az Ipoly Erdőt is..

Két fejezetet írtam a naplómba,az egyiket arról,hogy kitavaszodott a Bertényi Miklós Füvészkertben Visegrádon,a másikat meg arról,hogy mekkora nagy hó esett Dobogókőn.Olvassátok szeretettel és nézzétek meg Anya képeit is.

A tavaszi Füvészkert....

A Füvészkert előtt.

A Szurdokban..

Levente öcsémnek is nagyon tetszett.

Gyönyörűen zöldültek a Bükkfák.

és kivirágzott az óriási madárcseresznyefa is.

A felső rét alatt láttunk egy szánkót,amivel a lovak a télen kivágott fát szokták kihúzni az erdőből.

Sokat tanultam latinul,mert szerintem itt az ideje,hogy tudjam a fák nevét latinul is.

Pihentünk egyet a kedvenc padunknál..

..és Apa sokat magyarázott a botanikáról..az Aranyesőről..

..és azt is mondta,hogy szerinte ez vadalmafa..

Nagyon tetszett a kilátás Visegrád várára.

..majd felmásztunk a Füvészkert legmagasabb pontjára a fekvő tölgyhöz,mert nagyon szeretem ezt a fát..

..az Öcsém is..

Visszafelé,megnéztem,hogy növekednek a fenyőcsemeték..

..és a legnagyobb meglepetésemre összefutottunk Koncz Antal kerületvezető Erdésszel,aki a kert gondnoka.

Vele volt Snapsz kutya is..

Nagyon jól éreztem magam én is és az Öcsém is a Füvészkertben,mert igazán gyönyörű tavasszal.Nagyon szeretek ott lenni,és az az álmom,hogy ha felnövök majd,az legyen a munkám,hogy Erdész lehessek egy Füvészkertben vagy Arborétumban,vagy egy kerületvezető Erdész mellett dolgozhassak.Igazán örülök annak mindig,ha az erdőben lehetek.Nekem az ERDŐ a második otthonom,Jó lenne ha az első lenne,mert a panel telepen nagyon nem szeretek lakni.

Ez a program megint nagy örömmel töltött el..a Tóni bácsival való találkozás meg főleg.

Dobogókő a hó alatt..

Április 19.-én megbolondult az időjárás.Akkora hó esett a hegyekben,hogy csak na.Persze itt nálunk Óbudán csak az eső szakadt.Apa és Anya azt mondta,hogy Béla kutya aznap nem sétál,hanem inkább úszik lent az utcán,mert olyan sok víz volt felénk.

Április 21.-én délután,iskola után a szüleim nagyon megleptek,mert felvittek minket Leventével Dobogókőre,hogy Áprilisban láthassunk még óriási nagy havat.

Hó az volt..Ekkorát még egész életemben nem láttam.

Az Óriási hó ami volt vagy 40-50 cm,mély.

Levente öcsém is nagyon boldog volt,bár egy kicsit az elején megijedt,mert ilyet még Ő sem látott.

Már az elején elkezdtünk hó-csatázni.

Kicsit nehéz volt elmenni a mély hóban a kilátóig,de mi azért elmentünk.

Gyönyörű volt a kilátás..

A kilátó után elmentünk a Zsindelyes felé.

Az öcsi nagyon vidám volt egész végig,és ennek én is örültem.

A Zsindelyesben Anya vett nekem egy kacsás hagymás kenyeret,ami az másik kedvencem ott.

A Sípályát is megnéztük..

A szokásos körünkön sokat bolondoztunk..

Behavaztuk az öcsit..

Tényleg óriási volt a hó..

Többször csináltam hóangyalt..és huppantam bele,mert nagyon jól esett,így április vége felé,ez a nagyon nagy hó.

De a túra végére rettentő szomorú lettem,mert észrevettem,hogy mekkora károkat okozott a nagy hó.Össze vissza tördelte a fiatal-gyerek bükkfákat,az ágaikat a törzsüket..Fájdalmas érzés volt a lelkemnek.

Jól éreztem magam Dobogókőn nagyon,szerintem a testvérem is,mert ekkora havat még sohasem láttam.De a végén nagyon szomorú lettem a fák fiatal fák miatt..Szerintem nem csak én voltam szomorú,hanem az itt dolgozó Erdészek is biztos..Sajnálom őket..

A blogbejegyzést írta és szerkesztette: Kiss Máté Zalán

A  fotókat készítette: Tóth Dóra (anya) és Tóth Levente az öcsém