A mai blogbejegyzésem, Lengyel László az Ipoly Erdő Zrt Közönségkapcsolati vezetőjének tiszteletére írom,aki engem tavaly bevezetett az Erdészet rejtelmeibe.Illetve a Börzsönyi Kisvasutak barátainak a tiszteletére,és mindazoknak akik olvassák a BOLGOMAT..és Locskai Milánnak és Berekhelyi Nárcisznak is,mert Királyréten is van kisvasút,és ők tudják pontosan,hogy nagyon szeretem az Erdei Kisvasutakat.

Apa és Anya vasárnap nagyon meglepett minket,amikor elvittek engem és a testvér öcsém Nagybörzsönybe a Kisvasúthoz.Csak egy utat terveztünk meg egy hosszabb túrát,de végül az öcsém miatt,egészen Márianosztráig mentünk,és vissza Nagyirtáspusztáig,és onnan egy rövidebbet,túráztunk.Jó nem volt annyira rövid,mert 9 km lett a túra vége.

Fogadjátok a Naplómat szeretettel és Anya fotóit is. (Bocsánat,hogy egy kicsit csúnyábban írtam,de náthás vagyok,és nehéz volt a koncentrálás,de azért igyekeztem.)

A Térkép amerre jártunk: (forrás: Börzsönyi Kisvasutak web oldal)

A Nagybörzsönyi Kisvasút.

Mi mentesítő vonattal mentünk,ami nyitott volt.Kicsit hideg volt rajta.

Kisírtás-pusztán csak áthaladtunk a kulcsosházak mellett.

Nagyon szépek a házak és az egész környék.

A Tolmács hegyen nagyon érdekesen ment föl a vonat,egyszer húzott a gép,másszor tolt.

Nagyon tetszett az egész út.

Felértünk Nagyirtáspusztára.

Ahol az öcsém,nem akart túrázni,hanem a Tobi vonattal akart továbbmenni.

Aminek én nagyon örültem mert a Transz-Börzsöny-i vasutazás egy éve már titkos vágyam volt.

Az öcsikét nagyon elvarázsolta a kisvasút.

Nagyon szép az egész,és olvastam Márianosztrán hogy nagyon drága volt,mert 600 millió forintba került.

Lassan leértünk Márianosztrára.

Ahol meguzsonnáztunk.

Közben megjött Szobról a Börzsönyi Kisvasút is.

Amikor elment,mi is visszaindultunk a Bezina-völgyi Erdei Vasúttal Nagyirtáspusztára.

Nagyirtáspusztán kaptunk a testvéremmel,egy-egy kitűzőt,amit büszkén fogok viselni.

Utána már tényleg Túrázni mentünk a Hosszú-bérc felé.

Először az erdészeti úton mentünk,és Anya nagyon érdekes dolgokat fotózott.

Csodaszép erdőalagúton mentünk keresztül.

A panoráma is gyönyörű volt.

Az öcsikével és Apával sokat bolondoztunk.

Majd elértük a sárga kereszt jelzést,amin mentünk tovább Nagybörzsöny felé.

A jelzés.

A Hosszú-bércen sokszor olyan volt az út,mint a Pilisszentivánon a Jági-tanösvényen,ahol tavaly jártunk.

Láttunk öreg mohos tölgyfákat,és a Csúszka madárról lecsúsztunk.

Nagyon tetszettek a távoli repceföldek,amik már Szlovákiában vannak.

Végig én voltam a Túravezető,mert szerintem egy Erdésznek kötelező tudni a térképolvasást.

Az öcsikének is nagyon tetszett a túránk.

Az utunkat a lovastúra úton kellett befejezni mert,a sárga kereszt jelzésű utat a végén benőtte a szeder sajnos.

Mielőtt vissza értünk volna a Hosszú-völgyi patakban lemostuk a bakancsaink talpát.

Majd visszaértünk Nagybörzsönybe,ahol még elolvastam a tanösvényt táblákat.

..és megnéztem a Nagybörzsönyi Kisvasút Múzeumkocsiját is.

Nagyon jól éreztem magam a Börzsönyben és szerintem az öcsém Levente is.Szeretnék még sokszor visszamenni,erre a tájra,mert gyönyörű és a szívemnek nagyon kedves.

Ez volt az utunk...

Fogadjátok szeretettel az írásomat..és vigyétek hírét ennek a szép vidéknek..

(és Borcsi barátnőmnek nagyon sok Boldog Születésnapot Kívánok Királyrétre!)

A bejegyzés írója és szerkesztője:Kiss Máté Zalán

a fotókat Anya: Tóth Dóra készítette..