Képzeljétek el,egy nagyon kedves Erdőmérnök barátunk Békési Péter,aki a NÉBIH-nél dolgozik,meghívott és elvitt engem Tatára a NÉBIH nomád-sátras gyermektáborába.

Július 24-től 28-ig táboroztam Tatán,életemben először SÁTORBAN..Sajnos a tábor elején nagyon sokat esett az eső,de hála nem ázott be a sátrunk.A tábor közepétől már kisütött a nap,és a továbbiakban nem volt gondunk az időjárással.

A Táborról Naplót írtam nektek,és remélem Eszter ( kísérőnk) nem haragszik meg rám,ha néhány fotóját megmutatom itt a blogban arról,hogy hol jártam.

Képzeljétek,horgász lettem a táborban,és van igazi horgász-igazolványom..

Szóval olvassátok szeretettel a Naplóm,Tatáról...

A Naplóm..

Nagyon szépen KÖSZÖNÖM Békési Péternek és a NÉBIH-nek,hogy elmehettem a Tata-i táborba..Anya is nagyon örült neki,mert így legalább kipróbálhattam,hogy milyen sátrazni,és Anya azt mondta,hogy ez azért nagy szó,mert segít abban,hogy teljesen önállóvá váljak.Egy kicsit szerintem tényleg önállóbb lettem..

Nagyon jól éreztem magam Tatán,és remélem,hogy mehetek még,persze csak akkor,ha meghív a NÉBIH..

Köszönöm Mindenkinek,hogy ott lehettem,Eszternek külön is a fotókat..

Köszönöm,hogy elolvastátok a bejegyzésem: Kiss Máté Zalán,az Erdő Lélek blog írója